2019-ben a víz világnapjának a mottója: Vizet mindenkinek! Az elmúlt 26 évhez hasonlóan most is az a cél, hogy az édesvízkészletek, a kulcsfontosságú vizes élőhelyek és a tiszta ivóvíz védelmére irányuljon a figyelem.
Az a vízkészlet, vízmennyiség, amivel a Kárpát-medencében és más országokban gazdálkodni tudunk, nagy része a Duna folyóval érkezik hozzánk. Fontos, hogy megvédjük az ilyen folyóinkat és egészségesek legyenek – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója az M1 Kék bolygó című műsorában.
Ezzel a gondolattal összefügg, és legalább ennyire fontos a vizes élőhelyek védelme is a Duna, valamint az összes magyarországi természetes víz esetében. Különösen azért igaz ez, mert a szakértői becslések szerint, az elmúlt száz évben, főként az emberi tevékenységek következtében az európai a vizes élőhelyek mintegy kétharmada elpusztult, A WWF élőbolygó jelentése szerint pedig az édesvízhez kötődő állatfajok mennyisége globálisan több mint 80 százalékkal csökkent.
Csekélynyi víz borította területünk maradt
Magyarországon a folyószabályozások előtt több mint 21 ezer négyzetkilométer vizes élőhelyünk, víz borította területünk volt, mára 637 négyzetkilométer maradt – mondta Sipos Katalin. Az egykori vízszabályozások, bár számos szempontból még ma is rendkívül hasznosak, természetvédelmi kihívást jelentenek a szakembereknek.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a vízgazdálkodás során első sorban az árvízvédelemmel, belvíz védelemmel foglalkozik. Ennek kapcsán konfliktushelyzetek is ki szoktak alakulni – mondta Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója.
Véleménye szerint érdekes szituáció alakult ki Magyarországon, mert a természeti területek benne maradtak az árvízvédelmi töltések között, ugyanakkor az árvízvédelmi terület feladata más lenne. A területek összehangolásával azonban többet kellene foglalkozni, hiszen megfigyelhető, hogy az árvizek szintje évről évre nő, ennek elsődleges oka a nem megfelelő területhasználat – tette hozzá Láng István.
Fontos a vízminőség
A természetes vizeink esetében a vízminőség kérdése legalább annyira fontos, mint az élőhelyvédelem, a szabályozás vagy a vízszint. A Balatonban két tényező jelentősen javította a vízminőséget. Az egyik, hogy megépült a kis-balatoni védőrendszer, ami nem engedi a felszíni vizek terhelését közvetlenül a Balatonba. A másik, hogy az főigazgatóság kezdeményezte a magasabb vízszintek tartását – mondta a főigazgató.
Az, hogy ezeknek a vizeinknek a vízminősége jó, nem jelenti azt, hogy ökológiai szempontból is jó állapotban lennének.
Sipos Szilvia kifejtette: Magyarország vonatkozásában a legutóbbi felmérés azt mutatta, hogy az összes víztestnek körülbelül kilenc százaléka jó állapotú, körülbelül harminc százalék az, ami elfogadható állapotú, az összes többi az rossz, kedvezőtlen, vagy romló tendenciát mutató víztest.
Exportképesek vagyunk ivóvízben
A magyarországi ivóvízforrásokat illetően Láng István elmondta, a parti szűrésű kutak, amelyek a folyók mellett vannak, azok a folyók kavicságyának biológiai szűrését használják fel. Itt azonban jelentős gondot okoznak a folyók csökkenő vízszintjei. Ugyanakkor a karsztvizeink egyre bővülnek, az abbamaradt bányászat miatt – magyarázta Láng.
Véleménye szerint Magyarország ivóvízből abszolút exportképes.
A bolygó vízkészletének csupán 0,007 százaléka érhető el könnyen
A Föld vízkészletének csupán 0,007 százaléka van felszínen, vagyis könnyen elérhető, nem túl szennyezett és majdnem azonnal használható. Ezt hívják úgy, hogy hidrológiai James Bond-arány – mondta Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) környezeti fenntarthatóság igazgatóságának vezetője péntek reggel, a víz világnapján az M1 aktuális csatornán.
Az igazgató szerint Magyarországon biztosított a lakosság vízellátása, és ebben jelentős tartalékok állnak rendelkezésre, ugyanakkor például a mezőgazdaságban előfordul vízhiány.
Két évvel ezelőtt egy háromhetes aszály több mint 100 milliárd forintos kárt hagyott maga után. A Homokhátság régióban, például, évente 10-15 centiméterrel csökken a talajvíz szintje, ha nem tesznek valamit, akkor ez a régió 15-20 éven belül el fog sivatagosodni – mondta.
„Tehát van vízhiány Magyarországon, s a spórolásnak szükséges, hogy helye legyen” – hangsúlyozta az igazgató, hozzátéve, mivel a víz előállításához energia kell, aki „kidobja” a vizet, tehát nem spórol vele, az az energiát is kidobja.
Ráadásul Magyarországon is jelentős problémát okoz a szennyezés, és – az igazgató szerint – ebben az esetben szem előtt kell tartani, hogy egyetlen csepp olaj, akár ezer liter vizet is fogyasztásra alkalmatlanná tehet.
A fejlődő világban a szennyvíz 80-90 százaléka tisztítatlanul jut vissza a természetbe. „Két végén égetjük a gyertyát: az egyik végén egyre kevesebb édesvíz jut egy főre a világban a száraz régiókban, s jellemzően ugyanezen régiókban a szennyvízkibocsátás sokkal nagyobb, mint amit a természet önmagában képes kezelni” – mutatott rá Kőrösi Csaba.
Az ENSZ közgyűlésének kezdeményezésére 1993 óta március 22. a víz világnapja.
forrás: M1 / hirado.hu / MTI / termalfurdok.com
Címlapfotó: A Kráter-tó Nagyhegyes közelében – MTI/Czeglédi Zsolt