Simogató, vagy erőteljes, fűszeres vagy dörzsölős, élénkítő vagy lazító – a masszázs az egyik legsokoldalúbb és egyben legősibb gyógymódunk. De vajon hogyan lett az ösztönös dörzsölgetésből kifinomult kezelésrendszer?
Ősi gyógymód
A masszázs a legrégebbi gyógyító eljárások egyike. Őseink kezdetben ösztönösen alkalmazták önmagukon, majd egymáson is. Amikor fáj valamink, mi is öntudatlanul odakapunk, nyomkodjuk, simogatjuk. A masszázs mint a gyógyítás egyik formája, a különböző kultúrákban évezredek óta jelen van . Elnevezésének eredetét nem ismerjük pontosan, de származhat a görög massein (dörzsölni, gyúrni), a francia massage, a héber mases, az arab mass (kézzel simogatni, nyomni) szavakból egyaránt.
A masszázs a természeti népektől a legfejlettebb kultúrákig mindenütt megtalálható. A természeti népeknél a gyógyító emberek masszíroztak, hitük szerint a kezelés a betegséget előidéző ártó démonoktól szabadították meg ilyen módon a szenvedőke.
Ahány nép, annyi szokás
Kínában orvospapok foglakoztak a masszázzsal, Tahiti szigetén az őslakosok a fáradtságot dörzsöléssel csillapították, Jáva szigetén pedig fogamzásgátlásra használták. Indiában a Gangesz folyóban történő rituális megmártózás előtt illatos olajokkal dörzsölték be a testet. A perzsák főleg sebesült katonáik gyógyítására alkalmazták. A görög-római kultúrában, az orvosok a jó levegőt, helyes táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és a masszázst ajánlották gyógyterápiaként.
Hippokratész az ókor legnagyobb orvosa, krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt. Galenus, a római birodalom legnagyobb orvosa, „Tripsis c. (Egészség megóvásáról) művében javallatokat és utasításokat adott a masszázs fogásait illetőleg. Az ókori Görögországban a sportolók teljesítményének fokozására is alkalmazták testedzések előtt és után. Celsius a legnagyobb római orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a masszázst. A Római Birodalom nagy városaiban közfürdőkben végezték. Aki ellátogat Budán az Aquincumi Múzeumba, a feltárásokon megismerkedhet a római fürdőkultusszal, melynek a masszázs elválaszthatatlan része volt.
A moden masszázs alapjai
A természettudományok és az orvostudomány XIX. századi európai felvirágzása kapcsán a masszázst is egyre céltudatosabban alkalmazták a gyógyításban. Pehr Henrik Ling svéd vívómester és tornatanár foglalkozott a torna és a masszázs rendszerezésével. Ismertette a masszázs technikáját, hatását és javallatait.(Innen ered a „svédmasszázs” elnevezés is.) Meghatározta a masszázs öt alapfogását, mely a mai napig érvényben van: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.
Módszere elterjedt Európában és átvették Amerikában is. Mára a masszázsnak két alapvető vonalát különböztetjük meg, az európait és az ázsiait, melynek vannak találkozási pontjai, de filozófiájuk eltérő. A magyaroknál a táltosok már alkalmazták a masszázst mint a gyógyítás eszközét.
A kereszténység elterjedése után a papok is átvették, a kolostorok mellett a betegápolás céljára épített ispotályokban alkalmazták. A pogány időkből a masszázs mellett a gyógyító papok és apácák átvették a gyógyfüvekkel történő orvoslást is. Ennek köszönhető, hogy ez utóbbi hagyománya is mindmáig él.
Mátyás király udvarában a fürdőkben úgy nevezett dögönyözők dolgoztak. A török megszállás idején a fürdőkultúra mellett a masszírozás kultúrája is felvirágzott. Később a fürdőmesterek folytatták tovább művelését, majd német – osztrák behatásra nálunk is tudományos szintre emelték e kezelési módszert. A fürdőkezelésnek Magyarországon is máig fontos részét képezi a masszírozás.
Forrás: itthon.hu