A Balatontól északra egykor várak sűrű sora állt, azonban mára jó részük kőhalom, de így is rengeteg titkot őriznek a múltról. A cseszneki vár például a török időkben betagozódott a magyar védrendszerbe, és lakói a végvárak gyakran unalmas, néha csatazajos életét élték. A Zádorvár pedig a környékén fosztogató huszita harcosokról tudna mesélni.
A Balatontól északra, egykor várak sűrű sora állt, mára azonban jó részük kőhalom. Egy-egy jelentősebb faldarab, egy-két torony, bástya torzója, magányos boltozatok és kicsorbult kapukövek jelzik, hogy régen várak magasodtak ott – írja összefoglalójában a hirado.hu.
Több nemesi család is szépítette a cseszneki várat
A Győrt és Veszprémet összekötő útvonal melletti hegyen áll Csesznek vára. A Bakony legészakibb erődítménye a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak eredménye. Ebben az időszakban ismerte fel a király és több hadura, hogy magas, tömör, kőből épített falakkal lehet legjobban védekezni a mindent felégető tatár könnyűlovasság ellen.
Több mint hétszáz éves múltja alatt a cseszneki vár a környék mindenkori földesurainak rezidenciája volt. Az idő múlásával nemesi családok, birtokosok váltották egymást, mindegyik tulajdonos igyekezett komfortosabbá tenni saját maga, illetve családja számára a várat. A Garaiak szép, gótikus várkastéllyá alakították a régi falakat. Majd 1630-tól az Esterházy család grófi ága birtokolta a várat, és építtette át a Rákóczi-szabadságharc után barokk várkastéllyá.
A természeti csapások azonban nem kímélték a várat. 1810-ben egy móri epicentrumú földrengés jelentős károkat okozott a falakban, majd tíz évvel később 1820-ban egy villámcsapás okozta tűzvészben minden fa tartószerkezet leégett, a boltozatok beszakadtak, és teljesen romossá vált a vár. A cseszneki vár felújítása olyan nagy összegbe került volna, hogy azt már az Esterházy család nem vállalta.
A régi, vastag falak jó része még ma is áll, de az összes kiégett födém és tetőszerkezet hiányzik.
A török időkben Csesznek is betagozódott a magyar védelmi rendszerbe, és lakói a végvárak gyakran unalmas, néha csatazajos életét élték. A törökök mindössze kétszer kísérelték meg bevenni, mindkét alkalommal sikertelenül.
A Zádorvárat királyi engedély nélkül kezdték építeni
A cseszneki vár sorsát összehasonlítani sem lehet a Pécsely határában, az erdőben meglapuló Zádorvárral, pedig a hely igen jó adottságú, már a kőkorszak idején is lakták.
Közel ötezer évvel később Hímfi Benedek kezdett várépítésbe Pécsely határában, az építkezést azonban a Vezsenyi család folytatta királyi engedély nélkül. Amikor a szomszéd birtokosok emiatt perbe fogták a családot, odébbálltak.
A Vezsenyiek a már szinte kész várat hagyták el, és pár faluval odébb felépítették a nagyvázsonyi várat. A zádorvári kaputornyot betömték, de ez nem riasztotta el a későbbi korszakok kétes alakjait, hogy az erős falak közé költözzenek.
Huszita harcosok fosztogattak a térségben
Mátyás király halála és a fekete sereg szétverése és feloszlatása után több huszita harcos is úgy döntött, nem tér haza, hanem itt éli tovább az életét. A harcosok bevették magukat Zádorvárba – mondta Sági Gábor, a Történelmi Emlékekért Alapítvány elnöke az M1 Itthon vagy! című műsorában. Hozzátette, a husziták egészen addig fosztogatták a környéket, amíg a falusiak megunták és elmentek panaszt tenni a nagyvázsonyi várba.
A lakók kérésére a várkapitány néhány marcona harcosával véget vetett a cseh husziták fosztogatásainak.
A vár köveinek egy részét a környékbeliek elhordták a pincéikhez, de falait az évszázadok során nem volt miért átépíteni, így a Magyar Nemzeti Múzeum felügyeletével folyó évenkénti ásatások nem várt leleteket is a felszínre hozhatnak.
A Hímfi családot másodszor is megfosztották váruktól
Hímfi Benedek sem maradt vár nélkül, egy 250 fős zsákfalu mellett, a mai Döbrönte határában építette fel családi központját. A Hímfi család komoly presztízsnek örvendett a korszakban, a család több tagja is Károly Róbert, majd Nagy Lajos szolgálatában állt, s mivel gyakran kísérték távoli hadjáratokra az uralkodókat, így a várban főleg asszonyaik és gyermekeik laktak.
A várat Hunyadi Mátyás idején elvették a családtól, Döbrönte pedig Essegváry Ferenc birtokába került, de mivel felesége, Orsolya szintén Hímfi lány volt, így a vár családon belül maradt.
A család a török veszélyre reagálva építette meg a ma is látható félkör alakú védőbástyát. „Az 1800-as évek közepén Rómer Flóris régész, művészettörténész rajzolta le először a várat, de már akkor is romokban állt. A török időkben elnéptelenedett a vár, több mint száz évig lakatlan volt, és mivel Mária Terézia korában betelepültek emberek, teljesen logikus volt, hogy a várból építkeztek” – mondta Sós Mari, a Szarvasköri Egyesület elnöke.
Somló várához több legenda is kapcsolódik
A Somló vára nem a Somló-hegy tetejére épült, pedig onnan kiválóan belátható a környék. Az építők a hegy nehezen megközelíthető és így könnyebben is védhető oldalcsúcsát választották.
A tatárjárás után épült kővár gyakran cserélt gazdát. Mátyás király idejében Kinizsi Pál tulajdonában is volt, majd az egri püspök, Bakócz Tamás vásárolta meg, aki az Erdődy család tagja volt.
A legfrissebb kutatások szerint a törökök nem foglalták el a várat. A helyi legenda szerint ez nemcsak a földrajzi fekvés miatt alakult így, hanem a somlói borospincék jótékony hatásának köszönhetően is. A legenda úgy tartja, a török sereget útközben jelentősen kimerítette a borkóstolás.
Kisebb összecsapásokra sor kerülhetett a vár körül, hiszen a falu határában található törökhalmok alatt a hagyomány szerint az itt elhunyt törököket temették el.
A vár belső udvarán ma is ott a középkori kút, amihez szintén kapcsolódik egy legenda. Minden hetedik év, hetedik hónap, hetedik napján kijön a kútban lévő kincses terem őrzője, egy törpe. Ha a törpe int a kezével, akkor lehet elvinni a kincsből, ha viszont a botjával integet, akkor messze el kell kerülni.
Forrás: M1 / hirado.hu
Címlapkép: Szigligeti vár