Csíksomlyó neve a magyar nyelvű világban elsősorban a pünkösdi búcsúval forrt össze, de a hely jelentősége valójában egész évben értelmezhető: egyszerre ferences kegyhely, történeti emlék és olyan tájélmény, ahol a vallási gyakorlat, a népi vallásosság és a hegyvidéki környezet szorosan összekapcsolódik. A búcsú központja a csíksomlyói kegytemplom, a legnagyobb tömeget befogadó liturgikus helyszín pedig a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közötti hegyhajlat, az úgynevezett Nyereg, ahol pünkösdszombaton szabadtéri szentmisét tartanak.
A kegyhely története a 15. századig vezethető vissza, amikor a ferencesek letelepedtek Csíksomlyón, és 1442–1448 között felépítették az első, gótikus templomot és a kisebb kolostort. A hagyomány szerint az építkezéshez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből származó zsákmányból, és a templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, amely a templom búcsúnapja is.
A kegytemplom: ferences örökség és késő barokk építészeti keret
A ma ismert, nagy méretű csíksomlyói kegytemplom nem a 15. századi gótikus épület, hanem annak későbbi, nagyobb léptékű folytatása. Egyháztörténeti összefoglalók szerint a jelenlegi nagy templom építését 1804-től kezdték meg, és a gótikus előzmény helyére építették, miközben a ferences kolostor és a kegyhely folyamatosan megmaradt a térség vallási központjaként.
A templom látogatói élménye két részből áll össze. Az egyik a külső, városképi jelenlét: a csíki medence települési szövetében a templom és a kolostor együttese jól azonosítható, „központképző” épületegyüttest alkot. A másik a belső fókusz: a kegytemplom értelmezésének súlypontja a főoltár környékére kerül, ahol a kegyhely legfontosabb tárgya, a csíksomlyói Mária-kegyszobor található.
A csíksomlyói Mária-kegyszobor
A kegytemplom legértékesebb tárgyaként a források a főoltár mögött őrzött Mária-szobrot emelik ki. A szobor a 16. század elején, az 1510-es években készült; a leírások szerint a „Napba öltözött asszonyt” ábrázolja, lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból álló koszorú látható, királynőként koronával, jogarral, és a karján a koronás kis Jézussal.
A csíksomlyói búcsú: történeti gyökerek és mai forma
A csíksomlyói búcsú a magyar katolikus hagyomány egyik legnagyobb tömeget megmozgató eseménye, amelyet pünkösdkor tartanak, és amelynek liturgikus központja a kegytemplom, a szabadtéri csúcspontja pedig a Nyeregben bemutatott ünnepi szentmise. A hungarikumként is nyilvántartott „csíksomlyói pünkösdi búcsú és kegyhely” leírása hangsúlyozza, hogy az esemény a római katolikus vallási jegyeket és a népi vallásosság elemeit ötvözi, és a búcsú történetét középkori eredetű zarándoklathagyományként tárgyalja.
A modern tömegélmény részben 1990 után erősödött fel: a források szerint a zarándokok létszámának növekedése miatt a kegytemplom és közvetlen környezete már nem tudta befogadni a tömeget, ezért a szabadtéri szentmise helyszíne a Nyereg lett, ahol oltáremelvényt is építettek.
A Nyereg – két Somlyó-hegy között, a szabadtéri szentmise tere
A Nyereg a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közötti térség neve; a búcsú idején ez a természetes hegyhajlat válik a legnagyobb befogadóképességű liturgikus térré. A Kis-Somlyó-hegyről szóló összefoglalók kifejezetten így azonosítják: a Nyereg a pünkösdszombati ünnepi búcsús szentmise színhelye, és itt található a Makovecz Imre által tervezett szabadtéri oltár is.
A Nyereg turisztikai szempontból nem „egy pont”, hanem egy bejárható, szélesebb dombhajlat. Búcsú idején a térhasználatot a zarándokcsoportok rendje és a liturgia struktúrája határozza meg; a helyszín „szakrális tájként” működik, ahol a természetes terepalakulat, a kijelölt útvonalak és a közösségi rítusok együtt adják a jelentést. Aki nem pünkösdkor érkezik, annak a Nyereg inkább csendes panorámapontként és kirándulóhelyszínként olvasható, amely mégis őrzi a nagy zarándoklat „helyi emlékezetét”.
A kálvária-út és a hegyi kápolnák
Csíksomlyón a zarándoklat tere nem csak a templom és a Nyereg: fontos eleme a Kis-Somlyó oldalán húzódó kálvária-út és a hozzá kapcsolódó kápolnák rendszere. A Salvator-kápolna a Kis-Somlyó-hegyen található három kápolna közül a legrégebbi és művészeti szempontból a legértékesebbként szerepel a leírásokban, ahová a Jézus-hágóján, a keresztúton haladva érkeznek meg a zarándokok.
Szent Antal-kápolna
A hegyen további, búcsús szándékkal is felkeresett kápolna a Szent Antal-kápolna, amelyet Páduai Szent Antal tiszteletére emeltek, és amelyet források fogadalmi vezeklőhelyként írnak le. Több ismertető a 17. századi előzményekhez kapcsolja, és a helyi hagyományt is megemlíti, amely az 1661-es pusztítások emlékezetével köti össze a kápolna elődjének létrejöttét.
A kálvária-út turisztikai értéke abban van, hogy a kegyhelyet nem csupán „megnézni”, hanem útvonalként, fokozatosan felépülő élményként lehet bejárni: a városi szövetből a hegyoldalba, onnan a Nyereg tágas terébe jut el a látogató. Ez a mozgás jól érzékelteti, miért vált a csíksomlyói búcsú egyszerre liturgikus eseménnyé és „tájban zajló” közösségi rítussá.
Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó
A Nyereg két hegy között fekszik: a Nagy-Somlyó-hegyről szóló összefoglaló 1033 méteres magasságot közöl, és kettős vulkáni kúpként írja le a csíki medence közepén. A hegyek leírása azért fontos a látogatónak, mert a búcsú helyszínének „természetes amfiteátrum-jellege” ezekből a domborzati adottságokból következik: a Nyeregben állva a környező gerincek és oldalhátak természetes keretet adnak a szabadtéri liturgiának.
Látogatás a gyakorlatban: mikor, hogyan, mire érdemes figyelni
A csíksomlyói kegytemplom egész évben látogatható kegyhely, de a pünkösdi időszak a legnagyobb forgalmú. Aki a vallási esemény közösségi erejére kíváncsi, annak a búcsú napjai adják a legerősebb élményt, ugyanakkor ilyenkor a helyszín elsősorban liturgikus térként működik, tehát a mozgást, a megállásokat és a fotózást is ennek megfelelő tisztelettel és fegyelemmel érdemes kezelni. A hungarikum-leírás és a néprajzi ismertetők egyaránt kiemelik a zarándoklat rítusjellegét, ami turista szemmel is alapvető értelmezési kulcs.
Aki csendesebb bejárást szeretne, annak a pünkösdön kívüli időszak kedvez, mert ilyenkor a templomtér és a hegyi útvonalak jobban „olvashatók” műemléki és táji szempontból. A kálvária-út meredekebb hegyoldali szakaszai miatt praktikus a stabil, zárt cipő, és érdemes időjáráshoz öltözni, mert a hegyhajlaton gyorsabban változhat a szél és a hőérzet. A Nyereg bejárása ebben az időszakban már inkább rövid kirándulás, amelyet a templom és a kápolnák felkeresésével lehet teljessé tenni.
Fotók: depositphotos.com, MTI, Wikipedia