Új esélyt kaphat a parajdi sóbányászat és turizmus egyik történelmi helyszíne, a több mint 80 éve lezárt Erzsébet-táró. A szakemberek szerint bányászati szempontból megoldható lenne a járatok egy részének látogathatóvá tétele, ám a helyreállítás folytatásához és a megnyitáshoz még minisztériumi jóváhagyásra és jelentős anyagi forrásokra van szükség.
Bányászati szempontból megoldható a 80 éve bezárt Erzsébet-bánya látogathatóvá tétele az erdélyi Parajdon, ahol tavaly ősszel kezdtek karbantartási munkálatokba a bányászok. A helyreállítás folytatásához a bukaresti gazdasági minisztérium jóváhagyására várnak – nyilatkozott Moldován István, a parajdi sóbánya kitermelési részlegének vezetője a Hargita Népe napilapnak.
A székelyföldi sóbánya illetékese a napilap online kiadásában kedden megjelent cikkben kifejtette: a 80 éve lezárt kutatótáró helyreállításának folytatásához számottevő beavatkozásra, jelentős anyagi fedezetre lenne szükség, de bányászati szempontból nem látja akadályát, hogy egy részét megnyissák a látogatók előtt.
A parajdi bányászok 2025 szeptemberében végeztek feltáró és állagmegőrző munkálatokat az Erzsébet-táróban. A munkálatokat annak reményében végezték, hogy a sóhegy északkeleti felében található kutatótáróból nyíló harántkamra – egy ezer négyzetméteres föld alatti galéria – alkalmas lehet arra, hogy megnyissák a látogatók előtt, és ezáltal részlegesen pótolják a tavaly májusban elárasztott sóbánya hiányát.
Moldován István – aki a katasztrófa idején a bányamentő csapat vezetője is volt – a lapnak elmondta:
továbbra sem mondtak le az Erzsébet-táró helyreállításáról, szakmai szempontból nincs akadálya, hogy megnyissák és akár új gyógykezelői szintként használják.
„Nagyjából félútig tudtunk bemenni, és ezen a szakaszon megerősítettük, aláácsoltuk a járatot. Ez egy rézsűtáró volt, volt egy galéria része és két kamrája, melyekből a bal oldalit robbantották be a részleg bezárásakor. Később ez lett a bánya meddőhányója. Mi a jobb oldali kamrát tárnánk fel: bányászati szempontból meg lehet oldani, hogy az látogatható legyen” – idézte az illetékest a lap.
Moldován István elmondta: a táróban végzett munkálatok folytatásának bürokratikus akadályai vannak, az Országos Sóipari Társaság (Salrom) alkalmazottai jogi problémákba ütköztek. A hatályos romániai törvények szerint ugyanis a bezárt vagy bezárás alatt álló bányák kezelése, a föld alatti tárnák és galériák végleges lezárása, a zagytározók biztonságossá tétele, a bányavizek kezelése – így a lezárt Erzsébet-bánya kezelése is – a Conversmin Rt. állami céghez tartozik. Ez a Salromhoz hasonlóan a gazdasági minisztériumnak van alárendelve, így a bányászok igényelték a szaktárcától az engedélyt a munkálatok folytatásához, és most a minisztériumi jóváhagyására várnak – mondta Moldován.
Az illetékes Constantin Dan Dobrea Salrom-igazgató azon nyilatkozatára is reagált, miszerint Parajdon vizsgálják egy kősó bányászására alkalmas új munkapont megnyitásának lehetőségét is.
„dolgoznak azon, hogy beazonosítsák egy új bánya lehetséges helyét, de ez hosszas folyamat, részletes geológiai kutatást, tervezést igényel. Az első adatok és a szakhatóság értékelése után gazdasági és műszaki szempontok szerint is elemzik az új kitermelési helyszín megnyitásának lehetőségét”
– tette hozzá.
Leszögezte: egy új bánya nyitásakor a fő szempont a biztonság kell legyen, ezért ennek a legfelső szintként utolsóként elárasztott Telegdy-bányarésznél fentebb kellene lennie, kizárva ezáltal a vízbetörést lehetőségét. „Biztonsági fedőréteget kell hagynunk sóból, de a kezdeti felmérések azt mutatják, hogy a Telegdytől nyugatabbra meg tudnánk nyitni egy új kitermelési részt” – mondta Moldován. Hozzátette: a bányanyitás a bukaresti igazgatóság döntésétől függ, mivel ennek kell biztosítania a finanszírozást, és mellette minisztériumi jóváhagyás is szükséges.
A parajdi sóbányát 2025. május 6-án zárták be vízszivárgás miatt, melyet az előző napok heves esőzései okoztak. A helyi vészhelyzeti bizottság május 8-án veszélyhelyzetet hirdetett. Pár hétre rá, május 27-én már ömlött a víz a sóbányába, miután az esőzések nyomán megduzzadt a Korond-patak, és megsérült a medrét védő geofólia. Két nap után fel kellett adni a föld alatti védekezést, a betörő víz teljesen elöntötte a regionális turizmus motorjának számító létesítményt.
A sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága volt, amelyet évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függött.
MTI
Címlapkép: Illusztráció