Az elektroterápia a modern fizikoterápia egyik legszélesebb körben alkalmazott kezelési formája, amely elektromos áram segítségével támogatja a fájdalomcsillapítást, az izomműködés helyreállítását és a gyógyulási folyamatokat. Bár az elektromosság gyógyászati alkalmazása már a 19. században is ismert volt, napjainkban korszerű, szabályozott készülékek teszik lehetővé a pontosan adagolt, biztonságos kezeléseket. Az elektroterápiás eljárások különösen fontos szerepet töltenek be a mozgásszervi betegségek, sportsérülések, idegi eredetű fájdalmak és rehabilitációs folyamatok kezelésében. A módszer előnye, hogy nem invazív, jól kombinálható más terápiákkal, és sok esetben gyógyszermentes fájdalomcsillapítást kínál.
Mi az elektroterápia?
Az elektroterápia olyan fizikoterápiás kezelések összefoglaló neve, amelyek során különböző típusú elektromos áramot alkalmaznak terápiás céllal. A kezelések során az elektromos impulzusok a bőrön keresztül jutnak a szövetekbe, ahol hatást gyakorolnak az idegekre, izmokra és a keringésre. Az áram típusa, frekvenciája, intenzitása és impulzusideje meghatározza a kezelés célját és hatását.
Az elektroterápia alkalmazható fájdalomcsillapításra, izomstimulációra, izomerő fenntartására vagy visszaállítására, valamint a keringés és anyagcsere javítására. A kezelések mindig egyénre szabottan, orvosi vagy gyógytornászi javaslat alapján történnek, figyelembe véve a beteg állapotát és panaszait.
Az elektroterápia főbb típusai
Az elektroterápiás kezelések több csoportra oszthatók a felhasznált áram jellemzői alapján.
A galvánáram egyenáramot alkalmaz, amely főként keringésjavító és fájdalomcsillapító hatású. Gyakran használják krónikus gyulladások és idegi fájdalmak esetén.
Az interferenciás áram közepes frekvenciájú váltakozó áram, amely mélyebb szövetekbe is eljut. Hatékony krónikus mozgásszervi fájdalmak és izomfeszülések kezelésére.
Az izomstimulációs kezelések célja az izmok összehúzódásának kiváltása, különösen akkor, amikor az aktív mozgás még nem lehetséges. Ezeket gyakran alkalmazzák műtétek utáni rehabilitációban.
Az elektroterápia egyik legismertebb és leggyakrabban alkalmazott formája a TENS-kezelés, amely elsősorban fájdalomcsillapításra szolgál.
Mi az a TENS-kezelés?
A TENS a Transcutaneous Electrical Nerve Stimulation, azaz bőrön keresztüli idegstimuláció rövidítése. A módszer lényege, hogy alacsony intenzitású, impulzusszerű elektromos árammal ingerli a bőr alatti idegvégződéseket. A kezelés célja a fájdalomérzet csökkentése, nem pedig az izmok összehúzódásának kiváltása.
A TENS-kezelés különösen népszerű, mert egyszerűen alkalmazható, mellékhatásai ritkák, és sok esetben otthoni készülékekkel is biztonságosan használható. A módszer nem gyógyítja meg az alapbetegséget, de hatékonyan enyhítheti a fájdalmat, javítva ezzel az életminőséget.
A TENS-kezelés hatásmechanizmusa
A TENS-kezelés fájdalomcsillapító hatása több élettani mechanizmuson alapul. Az egyik legfontosabb a kapuelmélet, amely szerint az elektromos ingerlés blokkolja a fájdalomingerek továbbítását a gerincvelő szintjén. Az idegrostok stimulálása „elfoglalja” az idegpályákat, így a fájdalomjel nem jut el az agyba.
Egy másik fontos hatásmechanizmus az endorfinfelszabadulás. A TENS-kezelés serkenti a szervezet saját fájdalomcsillapító anyagainak, az endorfinoknak a termelődését. Ez a hatás különösen alacsony frekvenciájú TENS esetén jelentős, és hosszabb ideig tartó fájdalomcsillapítást eredményezhet.
A TENS-kezelés típusai
A TENS-kezelés többféle beállítással alkalmazható, attól függően, hogy milyen jellegű fájdalmat kívánnak kezelni.
A magas frekvenciájú TENS rövid impulzusokkal dolgozik, és elsősorban akut fájdalmak csillapítására használják. Hatása gyors, de általában a kezelés idejére korlátozódik.
Az alacsony frekvenciájú TENS hosszabb impulzusidőkkel működik, és inkább krónikus fájdalmak esetén alkalmazzák. Ennél a típusnál az endorfinfelszabadulás hangsúlyosabb, így a fájdalomcsillapítás tartósabb lehet.
Létezik úgynevezett modulált TENS is, amely váltakozó frekvenciát és intenzitást alkalmaz, csökkentve ezzel a hozzászokás kialakulásának esélyét.
Milyen panaszok esetén alkalmazható a TENS?
A TENS-kezelést széles körben alkalmazzák különböző fájdalomtípusok esetén. Gyakori indikáció a derékfájás, nyakfájás, isiász, ízületi kopás, reumás panaszok és sportsérülések utáni fájdalom. Hatékony lehet műtétek utáni fájdalomcsillapításban és idegi eredetű fájdalmak, például neuropátiák kezelésében is.
Fontos hangsúlyozni, hogy a TENS tüneti kezelés, ezért az alapbetegség kivizsgálása és kezelése továbbra is szükséges.
A TENS-kezelés menete és gyakorlati alkalmazása
A kezelés során öntapadós elektródákat helyeznek a bőrre a fájdalmas terület környékén vagy az idegpályák lefutása mentén. A készülék beállításait – frekvencia, intenzitás, impulzushossz – a kezelési célhoz igazítják. A páciens általában enyhe bizsergést érez, de a kezelés nem lehet fájdalmas.
Egy kezelés időtartama általában 20–30 perc, és naponta akár többször is alkalmazható, az orvosi vagy gyógytornászi ajánlásnak megfelelően. Otthoni használat esetén különösen fontos a helyes elektródaelhelyezés és a megfelelő beállítások betartása.
Ellenjavallatok és óvintézkedések
Bár a TENS-kezelés biztonságos, bizonyos esetekben nem alkalmazható. Tilos pacemakerrel élő betegeknél, szívritmuszavar esetén, valamint a nyaki verőér környékén. Terhesség alatt a has és deréktáj kezelése kerülendő, és nyílt sebekre sem helyezhetők elektródák.
Minden elektroterápiás kezelés előtt fontos a szakemberrel való egyeztetés, különösen krónikus betegségek fennállása esetén.
Fotó: depositphotos.com